Kovács Zsolt befejezte edzői pályafutását, de nem zárta ki a visszatérését.
A Budapest Hurricanes-nél már biztos, hogy véget ért egy korszak. Már a 2014-es szezon kezdeténél lehetett érezni, hogy a klub nagy változások elé néz. Ennek az egyik eredménye, hogy vezetőedzőjük Kovács Zsolt visszavonult. A Hurrikánok egykori szakvezetője még a Budapest Wolves-nál vált ismertté. Miután a Farkasok fiataljai kiváltak a csapatból és új klubot hoztak létre, egy igazi sikerkorszak vette kezdetét, amelynek Kovács Zsolt és edzői stábja Sződy Ferenccel és Zagyva Balázzsal tevékeny részese volt. Junior és felnőtt szinten is sorra aratták a nagyobbnál nagyobb sikereket, mígnem 2012-ben első hazai csapatként verték meg a Wolves-t, valamint 2013-ban magyar bajnokok lettek.
Azonban Kovács Zsolt visszavonulásával már új korszak elé nézhetünk a Hurrikánoknál. A fővárosiak korábbi trénere elmondta, hogy miért fejezte be edzői pályafutását és még visszaemlékezett a sikeres évekre.
Mennyire volt nehéz döntés a visszavonulás?
Alapvetően nem volt nehéz döntés, hiszen a körülmények ezt megkönnyítették, de igazából ez egy folyamatos dolog volt, ami már tavaly tavasszal elkezdődött.
Mire gondoltál, amikor a körülményeket említetted?
Nem megfelelő edzés körülmények, a folyamatos akadályozó tényezők, amik nem teszik lehetővé, hogy nyugodtan lehessen dolgozni.
Mik akadályozták a munkát?
Ez azzal kezdődött, hogy a tavaszi szezonra már rögtön nem tudtunk úgy készülni, ahogy kellett volna. Heti három helyett csak 2 edzésnap volt és nem ott, ahol eddig, hanem máshol, így nem volt pálya és felszerelés. Rengeteg dolgot az edzésekből le kellett húznunk vagy éppen ott a helyszínen kitalálnunk. A népligeti pályán, amióta ott vagyunk semmilyen fejlesztés nem történt és évről-évre romlottak a körülmények. Ígéretek voltak, de semmi sem történt. Ezért például folyamatosan rossz fényviszonyok mellett dolgoztunk. Eddig szerencsénk volt az időjárással, de tavaly már nem. A HFL ideje alatt egyszer sem tudtunk heti három edzést megtartani, mert esett az eső és ilyenkor nem mehettünk fel a pályára. Teljesen hiányzott a kiszámíthatóság. Gyakorlatilag soha nem tudtuk edzők, hogy éppen aznap fogunk-e tudni edzést tartani vagy sem. Ha igen, mennyien lesznek, és akik lesznek azokkal mit fogunk tudni csinálni.
Ezzel is okolható egyben a Hurricanes gyengébb szereplése a HFL-ben és a CEI-ben?
Részben. De az se volt szerencsés, hogy rengeteg játékost vesztettünk külföldi munka miatt. Voltak, akiket szezon közben. Ez se könnyítette meg a munkát. Az előbb említett dolgok idegileg eléggé felőrlik az embert, főleg ha ezek nem egy rövid ideig tartanak, hanem egy éven keresztül.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a sportághoz nem is térsz vissza edzőként?
Jelenleg az biztos, hogy 2015-ben nem kívánok amerikai futballal foglalkozni, hogy utána mi lesz, azt nem tudom. Nem tudom, hogy megjönne-e hozzá a kedvem, hogy mennyire normalizálódik itthon a helyzet. Jelenleg nem látom túl fényesen a magyar amerikai futball helyzetét.
A körülmények ellenére mégis egy sikerklub vezetőedzője voltál. Mik a legszebb emlékeid?
Rengeteg sikert elértünk. Szerintem –nem számoltam utána–, de a 2011-2014 közötti időszaknak a legsikeresebb klubja volt a Hurricanes. Megkockáztatom, hogy nem csak amerikai futball-ban, hanem más sportágakkal is összehasonlítva. Nem emelnék ki pillanatokat, inkább azt mondanám, hogy egyben az egész.
Fotók: Kökény János, Radó Norbert