Az idei IFAF konferencián számos fontos kérdés merült fel, tekintettel arra, hogy hosszas huzavona után úgy tűnik rendeződik az európai- és a világszövetség viszonya. A Magyar Amerikai Futball Szövetség is delegálta képviselőjét Kovács István személyében.
Az Elnökség által nemrég kinevezett Nemzetközi Kapcsolatok Koordinátora utazott el Kuwaitba és vett részt az eseményen, a vele készített riportunkat adjuk ezúton közzé:
– Milyen volt az utad, hogyan érezted magad?
– Királyi volt a fogadtatás a reptéren, az emír ott vendégelt meg minket, ahol a személyes nemzetközi kapcsolatait is szokta, külön erre fenntartott exkluzív körülmények között. Vendégszeretők a helyiek, mindenben rendelkezésre álltak, segítettek, volt idegenvezetőnk is, aki mindent intézett helyettünk. A városból nem sokat láttam, első nap homokvihar volt, második nap pedig megbeszélések voltak és két mérkőzést is meg tudtunk nézni este az U19-es világbajnokságon. Japán – Franciaország és Németország – Kuwait meccseket láttunk. Egyébként most van a Ramadán náluk, így kihalt volt a város, napközben szinte egyáltalán nem voltak emberek az utcán. Naplemente után indult be az élet, a legnagyobb, természetesen légkondicionált plázájuk hajnali 3-ig van nyitva, a sűrű program miatt nem nagyon fért bele a városnézés, így ott tudtunk némi időt eltölteni a hivatalos programok után.
– Kik képviseltették magukat a konferencián?
– Most 64 tagja van az IFAF-nak hivatalosan, ebből 45 volt jelen, de néhány új tag is felvételre is került a közgyűlésen, valamint további jelentős bővítést szeretne elérni a vezetés. Régiónkból Ausztriából és Szerbiából voltak jelen személyesen szövetségi képviselők, míg vízum gondok miatt mások jobbára a kuwaiti U19-es VB-n lévő játékvezetőikkel, vagy egyéb megbízottakkal képviseltették magukat. Az USA Football és a kanadai szövetség vezetőivel, európai vezetőkkel is sikerült jó kapcsolatot kialakítani, remélem profitálunk belőle a jövőben.
– Miért volt különös jelentősége a mostani eseménynek? Sokan nem tudják milyen ellentétek feszültek a IFAF (világszövetség) és az EFAF (európai szövetség) között.
– Sportjogi szempontból az IFAF hozhat létre régiós szervezeteket, de a korábban létrehozott EFAF ebbe nem akart betagozódni különféle érdekek miatt. Ennek okán az IFAF létrehozta a saját európai szervezetét IFAF Europe néven annak ellenére, hogy közben párhuzamosan létezett egy másik európai tömörülés is. A két szervezet számos ponton konfrontálódott, végül az EFAF-nál belátták, hogy nincs értelme küzdeni a nagyobb és erősebb ellenféllel szemben. Így idén márciusban a vezetés bejelentette, hogy betagozódik ősszel az IFAF-ba hivatalosan, aminek okán újjá szerveződik az európai szervezet.
– Milyen események zajlottak a zárt ajtók mögött, hogyan képzelik el a vezetők a sportág jövőjét?
– Az apropó az IFAF kongresszus, azaz közgyűlés volt. Két napig tartott, első nap délelőtt az IFAF kontinentális informális egyeztetése zajlott, ahová sikerült bejutnom. Itt kimondottan Európa ügyei kerültek megvitatásra, a kontinens képviselőivel. Számos háttérbeszélgetés zajlott ekkor a különféle pozíciókra történő választás és a tervek kapcsán, jól körvonalazódó érdekek mentén.
Délután IFAF előadások voltak, elsősorban a sportág olimpiai csatlakozásának feltételeiről és terveiről tartottak fórumokat. A tervek szerint 2017-re beadásra kerül a felvételi kérelem, siker esetén a 2024-es olimpián szerepelhetne első ízbe a sportág. Nem lesz könnyű bejutni, rengeteg az elvárás, már a jelentkezéshez is számtalan feltételnek kell eleget tenni, de mindenképpen ez a távlati terve a sportágnak. Egyéb szakmai szemináriumokat is tartottak, például a Heads-Up program koncepcióját ismertették, aminek a helyes tackle (szerelés) kivitelezésének hangsúlyozása és terjesztése a célja egészségvédelmi okból, ennek részleteibe adtak betekintést.
Szerdán délelőtt kontinentális vezetőségi megbeszélések zajlottak, legalábbis ott dőltek el a lényegi kérdések. Délután pedig maga az IFAF kongresszus (közgyűlés) zajlott 22 tárgyalandó ponttal és a hivatalos szavazási eljárással. Alapszabály módosításokat, a konkrét kinevezéseket, a költségvetési terveket és akcióterveket fogadták el a jelen lévők.
– Mit lehet tudni a megválasztott vezetőkről, vezetőségi tagokról?
– A régió, azaz Európa vezetője a Vukovi Belgrád tulajdonosa lett Szerbiából, Goran Nisavic. Helyettesének az AFBÖ és a Vienna Vikings alelnökét, Gregor Murthot választottuk.
Elmondható, hogy bekerültünk a vérkeringésbe, az IFAF Europe 11 főt számláló vezetőségébe helyettes tagként én is pozíciót kaptam. A tervek szerint lesz konkrét terület amiért felelhetek, minden információt meg fogunk kapni a várható fejleményekről, de szavazati jogom nem lesz. Főleg a fejlesztésekkel szeretnék foglalkozni, az edzőképzés és az utánpótlás területeivel, valamint a női foci fejlesztésével. Részletek nyár végén várhatók, akkor lesznek leosztva a feladatok a vezetés által.
Maga a szavazás és a posztok megszerzése persze nem volt egyszerű senki számára, rengeteg „konspiráció” volt a háttérben. Szerencsére sokakat ismertem már korábbról, így elég jól ment a kapcsolatteremtés és sikerült sokakkal egyeztetni, kideríteni „ki kivel van”. Az eddig Európában érezhető német befolyás – ami korábban minden téren jelentkezett az EFAF-nál – jelentősen enyhült, ami egy jól érezhető szándék volt a tagok többségének részéről.
– Mik az új vezetés tervei, mi várható Európában a jövőben?
– „Rossz hír”, hogy a tengerentúliak szemében Európa stabilizálódott, mivel az elmúlt évek erőfeszítéseinek és a ráköltött összegeknek köszönhetően a legtöbb országban már játsszák az amerikai futballt. Létrejöttek a szövetségek, bajnokságok, amik saját pályára álltak, így a források nagy része olyan kontinensek felé irányulhat a jövőben, ahol még sokkal inkább gyerekcipőben jár a sportág.
Ennél fogva az IFAF Europe rá van kényszerítve, hogy bevételeket termeljen saját maga számára. Elsősorban az Európa Bajnokságokból, a nemzetközi kupákból és egyéb rendezvényekből számítanak olyan összegekre, amiket később vissza tudnak forgatni. A junior, a női, valamint a flag szakágak fejlesztése prioritás, itt jobban lehet számítani bármiféle IFAF-tól érkező támogatásra. Ennek oka, hogy ezeknél a szakágaknál nagy a lemaradás, viszont fontosak az olimpiai célok eléréséhez, valamint a tömegbázis növeléséhez, így még ugyan pontosan nem tudni mi módon, de vélhetően ezekre lehet majd pénzhez jutni. A felnőtt tackle foci támogatása szinte egyáltalán nem várható.
Ami pozitív, hogy az IFAF Europe sokkal inkább szolgáltatóként akar működni a jövőben, kiszámítható versenysorozatokat működtetve. Mindenképpen pluszos költségvetést akarnak összehozni, ésszerű, racionalizált gazdálkodás mellett, a korábbi sokszor értelmetlennek tűnő pénzszórást meg szeretnék szüntetni. A médiamegjelenés növelése is prioritás természetesen, amihez sokkal erősebb támogatói hátteret kell kiépíteni, több szponzort kell bevonni.
A kontinensen belüli játékos mozgások is fókuszba fognak kerülni, a most is meglévő szabályokat hamarosan szigorúan be akarják tartatni. Eddig általában nem vették ezeket komolyan a csapatok, szövetségek.
– Milyen tervek vannak a válogatottak küzdelmeivel kapcsolatban? A magyar válogatott szerepeltetése szempontjából értelemszerűen kulcskérdés hogyan képzelik el a vezetők az Európa Bajnokságokat.
– A Világ- és Európa Bajnokságokat megtervezte az előző vezetés, de a váltás miatt ezek nem kerültek igazán reflektor fénybe. Tervek vannak, de az új vezetés vélhetően bizonyos dolgokat változtatni szeretne majd. A következő hetekben kaphatnak az európai szövetségek jelentkezési lehetőségeket, meghívókat a következő EB-kre, VB-kre, akkor lehet rendezést is pályázni a következő három évre. Októberben derülhetnek ki a részletek, a rendszer, a lebonyolítások és helyszínek. Junior EB, női EB, flag bajnokságok (flag EB és beach flag EB a terv) és a felnőtt férfi EB-k vannak a tervek között. Jövőre majdnem biztosan a junior EB, a női EB és a beach flag EB lesz megrendezve, valamint a stockholmi férfi VB, mint kiemelt rendezvény.
Emellett vélhetően lesz „C” csoportnak megfelelő EB is, de átalakulhat a rendszer egyfajta selejtezős rendszerré, a nevezők számától függően, egy hosszabb selejtezős sorozattá. A tervek szerint egy közös „B”-„C” erősségű csapatokat felvonultató, nagyobb merítéssel lehet selejtezős lebonyolítás regionálisan, ahol végül a fináléba a legjobbak jutnak, akik majd lejátsszák magát az EB-t. Sok mindentől függ még mi lehet a végleges forma, de ha elég sok csapat jelentkezik valószínű, hogy ezek szerint kerül átalakításra a rendszer. Ez pozitív lehet, mert minden csapat számára több hazai mérkőzést jelenthet, nagyobb promóciós értéket adva. Számos sportágat tart az érdeklődés középpontjában a válogatottja, hiba lenne ha pont az amerikai futball nem használná ki a címeres mezben rejlő lehetőségeket, a közönség és a média fokozott érdeklődését. Ezt látják az új vezetők és ennek mentén igyekeznek felépíteni a rendszert, persze ez nem működhet az országok szövetségei nélkül.
A bizonytalanság remélhetőleg hamarosan oldódik és emiatt később, már a tervek birtokában könnyebben lehet barátságos mérkőzéseket szervezni a válogatottnak. Ha már tudják az országok szövetségei milyen rendszerre, eseményekre kell készülni, tudnak majd tervezni is. Ez eddig nem így volt, jól látható célok nélkül nagyon kevesen foglalkoztak a válogatottak ügyével.
– A nemzetközi kupáknál sem volt egyszerű a helyzet, ezen a fronton mi volt eddig és mi a jövőbeni elképzelés?
– Idén két párhuzamos kiemelt bajnokság futott. Az EFAF Big Six néven szervezte a 6 legjobb európai csapat sorozatát és kezelte az összes többi európai kupát – közte a CEI-t, amit a Magyar Szövetség hozott létre és szervezett -, így lényegében kézben tartotta az európai kupaporondot. Az IFAF konkurenciának az IFAF Europe Champions Leaguet találta ki, de ez csak második számú bajnokság volt erősség szempontjából, mert az alacsonyabb nevezési díjak nem vonzották be a legnagyobb csapatokat. Most össze akarják vonni a kettőt, amitől sokkal nagyobb hírértéke lehet, nagyobb nézőszámokkal és szponzorációs lehetőségekkel, de megfizethetőbbé is kell tenni a nemzetközi kupákat. Akár magyar csapatnak is beleférhet a jövőben egy ilyen elit tornán való részvétel, de természetesen sok a nyitott kérdés. Akár regionális selejtezőkkel is indulhat a tervek szerint a sorozat, meglátjuk mit sikerül ebből kihozni.
A CEI sorsát jelenleg nem tudhatjuk biztosan. Itt ki fog derülni, hogy az új vezetés milyen kupákat helyez majd előtérbe, illetve ezekbe hogyan tud beépülni egy olyan szűk régiót lefedő sorozat, mint a CEI.
– Sokszor vagyunk bizonytalanok abban, hogy amit eddig hazánkban sikerült elérni, annak milyen a nemzetközi megítélése. Mit tapasztaltál ezen a téren?
– Magyarország méretéhez képest viszonylag jól áll az európai színtéren, de természetesen rendkívül sok fejlesztésre van szükségünk, hogy ne menjenek el mellettünk a többiek. Egyáltalán nem számít rossznak az, amit itthon fel tudunk mutatni, a hasonló lehetőségekkel rendelkező országok jellemzően nem állnak sokkal jobban, vagy alattunk teljesítenek. Ez korántsem jelenti azt, hogy fényes a helyzetünk, de máshol sincs kolbászból a kerítés. Most hogy jobban látjuk a nemzetközi trendeket, a fejlesztési irányokat, valamint az azokhoz kapcsolódó finanszírozási lehetőségeket, remélhetően eredményesebb stratégiát lehet kidolgozni, és közös erőfeszítéssel sikerül jól látható fejlődési pályára állítani a hazai amerikai futballt. Remélem a jól működő nemzetközi kapcsolatok ebben segítségünkre lesznek, ezen fogok dolgozni.
– Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok!
A riportot és a cikket készítette: Bachrathy Kornél