Két amerikai sportág magyar hősei találkoztak egymással.
Vannak olyan, hazánkban kevésbé őshonos sportágak – a jégkorong és az amerikaifutball – amelyek szinte a semmiből jutottak el hosszú évek kemény munkájával a legjobbak közé. Jégkorongozóink 2008-ban élhették át először a csodát a Japánban található Szapporóban, ahol többek közt Svasznek Bence is ott volt a keretben, amely végül mind az öt találkozóján győzött, így veretlenül nyerte meg a B-csoportos világbajnokságot, ezzel pedig története során először jutott fel a világelitbe.
Amerikaifocistáinknak azonban ennél is nehezebb dolga volt, hiszen nem egyetlen tornán kellett ezt megoldaniuk – ráadásként a pandémia miatt egy teljes év kimaradt – így három esztendő alatt játszották le sorrendben a belgák, a spanyolok, az izraeliek és a törökök elleni találkozóikat. A négy siker, a Czirók Márton TD-k és az ezzel járó veretlenség pedig itt is feljutást hozott. A neheze azonban csak most jön majd…
Czirók Mártont és Svasznek Bencét egy asztalhoz ültettük, hogy megtudjuk, mi a titkuk, és hogy Bence elmondhassa Marcinak, hogyan kell az ezzel járó teherrel megbirkózni.
Cselleng Ádám: „Nem tudom, mennyire lehet párhuzamot vonni a két eredmény között, az érzések viszont biztosan pozitívak voltak 2008-ban és 2021-ben is. Kinek, milyen emlékei vannak?”
Svasznek Bence: „A mi felkészülésünk nem volt a legideálisabb. Későn csatlakoztak a játékosok, el kellett utazni a világ másik felére és a fél csapatnak nem jött meg a cucca. Nem volt ideális, de valahogy összeálltak a csillagok… Én a covid alatt néztem vissza a meccseket, ezt előtte egyszer sem tettem meg, és azt kell mondjam, hogy jól játszottunk. Nagyon jól játszottunk, és én nem szoktam ilyet mondani. Minden sor megtette a magáét, és kihoztuk magunkból a maximumot. Persze, azt is meg kell nézni, honnan indultunk. Volt öt hónap hoki, amikor hideg volt, akkor volt jég, február végén már leolvadt, mert nyitott pályán játszottunk, és igazán edzőink sem voltak. Amit most kapnak a srácok, az ahhoz képest ég és föld. Mi csak nőttünk, mint a gomba. Szerettük a játékot és ilyen ad-hoc jelleggel sportoltunk, ezért volt ez annyira különleges számunkra. Játszottunk öt mérkőzést, volt egy jó hetünk, szerencsénk is volt, de nyilván ez is kell hozzá és kijött a lépés!”
CsÁ: „Marci, érzel valami hasonlóságot?”
Czirók Márton: “Hát nálunk is voltak érdekes dolgok… Én tizenhárom éve kezdtem el, és jelentős a különbség az akkori és a mostani viszonyok között. Ugyan abszolút egy amatőr sport a mai napig Magyarországon az amerikaifoci, de látszik, hogy olyan edzők és játékosok, szóval olyan tudás kezd bejönni, ami elképesztően meg tudja emelni a színvonalat itthon. Nekünk abból a szempontból furább volt a feljutás, hogy több évbe telt elérni. Ez viszont azt is hozta magával, hogy nem volt meg az a katarzis érzés az utolsó meccsen, hogy de jó, megvan, hiszen matematikailag már előtte is elértük a célunkat, az A csoportot. Ez pedig meg is látszott, mert nehezebben indult a dolog, de ennek ellenére végül sikerült veretlenül kivívnunk a fellépést a legjobbak közé.”
CsÁ: „Szerintetek mi lehet az oka, hogy két olyan sportág, ami nem őshonos itthon, ennyire népszerű az utóbbi időben és ilyen sokan járnak mérkőzésekre?”
SB: Miért a jégkorong? Én elfogult vagyok, azt gondolom, hogy a világ egyik legjobb sportága. Gyors, fizikális, férfias és kombinatív, tehát minden olyan dolog benne van, ami a legjobb sporttá teszi és az emberek ezt szeretik. De közben azt látom, hogy amikor mi voltunk 2008-ban, akkor több támogatónk volt, mint a mostani válogatottnak. Többen követtek minket, többször meg tudtunk tölteni nagyobb csarnokokat is, akár egy olyan találkozón is, ami nem a vb volt. Szerintem ez egy picit alább hagyott, azt veszem észre. Hogy mi miért voltunk népszerűek? Talán, mert a semmiből jöttünk. Nekem személy szerint nyolc világbajnokság kellett ahhoz, hogy ezt a csodát átélhessem. Egy szerethető csapat voltunk, egy őszinte társaság. Mindenki otthagyta a szívét a jégen. Menet közben sok erős csapatot legyőztünk és talán ez a küzdeni tudás, ez a mentalitás volt ami miatt sok szurkolónk volt.”
CsÁ: „És miért lelkesednek ennyire az amerikaifociért?”
CM: „Szerintem idén is sokan voltak a döntőn, de akkor indult be igazán, amikor komoly stadionokba kerülhettünk be végre. A válogatott esetében pedig nem is kérdés, hogy megtelnek a lelátók. Mindenki, aki itthon követi az amerikaifocit, az ezeken a mérkőzéseken ott akar lenni. Mi magyarok olyanok vagyunk, hogy szeretünk szurkolni, pláne a nemzeti csapatunknak. Főleg, ha olyanok lépnek pályára, akikkel minden nap találkozunk, hiszen lehet a postás, a kocsmáros vagy egy cég vezérigazgatója, sok olyan lehet a gyepen, aki nap, mint nap szembe jön veled, ez pedig egy plusz töltetet ad. Ezért tudják élvezni a szurkolók.”
CsÁ: „Mennyire értik a szurkolók ezeket a sportágakat? Szakértő vagy divat szurkolók?”
SB: „Akik rendszeresen járnak meccsre, azért az alapokat gyorsan el tudják sajátítani. Szerintem élőben sokkal követhetőbb és sokkal jobban érthetőbb, mint televízión keresztül. Akik kijárnak a találkozókra, azok zömében értik a játékot, értik a szabályokat, de vannak apróbb finomságok, olyan ítéletek, ahol el lehet veszni. Edzőként viszont már nem vagyok benne biztos, hogy mindenki érti a játékot…” (nevetés)
CM: „Nálunk azért elég sok a divatszurkoló, aki csak azért jön ki, mert valamelyik családtagja, barátja ott van a pályán vagy kötődése van a csapathoz.Szerintem viszonylag ritka itthon az, hogy valaki azért megy ki a meccsre, mert amerikaifocit akar nézni. A közvetítések nálunk sokat segítenek, hogy megértse mindenki a szabályokat. Ha az alapok megvannak – az én baráti társaságom is át szokta a mérkőzések előtt ezt beszélni – de aki bejut a stadionba és ezt tudja, az már élvezi.”
CsÁ: „Ha egy válogatott eléri, amire várt, feljut a legjobbak közé, akkor ott hogy lehet elhinni, hogy ott a helyed?”
SB: „Talán a végén kezdeném… Én még mindig nem gondolom, hogy ott a helyünk. Akkor sem gondoltam, látva az ellenfeleket és megtapasztalva őket a jégen. Persze, az A csoportot is két részre szedném, mert vannak a liftező országok, akik ellen van esélyünk. Mikor mi kimentünk 2009-ben Svájcba, az első meccsünk a egyből a Szlovákok ellen volt és 13 másodpercen múlt, hogy nem tudtunk 3-3-as döntetlent játszani. Én azt gondolom, hogy az egy kisebb fajta csoda lett volna, ha túléljük azt a meccset és egy döntetlent lehozunk ellenük. Kanadától kaptunk egy kilencest, de maga a meccs képe is olyan volt, hogy… Elképesztő különbség volt! Gyorsabbak, erősebbek voltak és a döntéshozatalok is jobbak. Űrhoki volt hozzánk képest. Sokan azt gondolják, vagy azt szeretnék, hogy ha oda tartoznánk, de messze vagyunk, azt kell mondanom sajnos. Az nem a mi szintünk, főleg nem az eleje.”
CsÁ: „A szurkolók mennyire tudják elfogadni, hogy magasabb szinten nem jönnek a győzelmek?”
SB: „Erre mondok egy jó példát. Kanadától 9-0-ra kaptunk ki, vége volt a mérkőzésnek, mi már az öltözőben voltunk félig levetkőzve, mikor szóltak, hogy gyertek vissza, mert a szurkolók eléneklik a magyar himnuszt. Kikaptunk 9-0-ra, és utána 3500 ember énekelte nekünk a himnuszt. A kanadaiak nem is értették a jégen, hogy mi történik. Elvertek valakit nagyon és mégis megtapsolják őket a szurkolók, és örülnek annak, hogy egy vállalható meccset játszottunk. Azt gondolom, akkor a szurkolók tisztában voltak vele, hogy hol van a helyünk. Most szerintem vannak elvakultabbak, akik úgy gondolják, ott van a helyünk. Bízom benne, hogy nekik lesz igazuk!”
CM: „Én nem látok annyira bele a szurkolók fejébe az idei évben. Nagyon sok olyan játékosunk van, aki idén külföldön, nagyon magas szinten játszott. Ha ezekből indulnak ki a szurkolók, akkor azért lehet csalódás, ha beleszaladunk egy nagy pofonba, mert azt gondolják és várják, hogy itt aztán kánaán lesz. Én azt gondolom, meglátjuk ezt a mérkőzés végén, hogy mi hogyan érezzük magunkat és akkor majd ehhez képest kell a nézőknek is igazodni, hogy ők mit láttak.”
CsÁ: „Az erkölcsi siker is lehet siker?”
SB: „A mi esetünkben a világbajnokságon a nagy hatalmak ellen a mutatott játék siker lehet. Természetesen felnőtt sportról van szó, egy nemzetközi sorozatban a győzelem számít, viszont kontextusában kell nézni az egészet. Abban a helyzetben, amiben mi voltunk akkor, szerintem már az is siker volt, hogy feljutottunk.”
CM: „Csak csatlakozni tudok Svaszihoz. Ha Ausztriában meg tudjuk mutatni, hogy ott a helyünk és megszorongatjuk őket, én már azt is sikernek könyvelem el, de természetesen győzni szeretnénk Bécsben is!”
IFAF A-CSOPORTOS EURÓPA-BAJNOKSÁG
AUSZTRIA – MAGYARORSZÁG
2022.10.23. – 13:00
DONAUFELD STADION – Bécs, Nordmanngasse 24, 1210
MAGYARORSZÁG – FRANCIAORSZÁG
2022.11.05. – 13:30
BUDAPEST RUGBY CENTER – Budapest, Kincsem Park
