Tim Jolin-t, a Békéscsaba Raptors egykori amerikai vezetőedzőjét kérdezte oldalunk.
A Magyar Amerikai Futball Szövetség elindított egy új cikksorozatot, amelyben a tengerentúlról érkezett edzőket és játékosokat szólaltatják meg. Ebbe a kategóriába nemcsak az Egyesült Államokat képviselő személyekről van szó, hanem a Kanadából érkezett szakemberekről is. Ezek az emberek elmondják, hogy milyen itt Magyarországon klubjuknál, hogyan kerültek ide és milyen filozófiát követnek itthon, hogy elérjék céljukat.
Nagy testben nagy szellem lakozik. Ez Tim Jolin, a Békéscsaba Raptors egykori vezetőedzője, aki nemcsak vezetőedzőként segítette csapatát, hanem játékosként is. Ugyan edzői munkáját nem tudja már folytatni Békéscsabán, ő is azok közé tartozik, akik elkezdtek felépíteni valamit klubjuknál. Tim Jolin beszélt edzői filozófiájáról, illetve elmondta, hogy milyen edzőként és játékosként egyszerre a pályán.
Hol nőttél fel az Egyesült Államokon belül és miért pont ezt a sportágat választottad?
Washington Államban nőttem fel a nyugati partvidéken. Mielőtt Magyarországra kerültem volna, tíz évet éltem Seattle-ben. A középiskolában jól ment az amerikai foci. Mindig is egy jól megtermett ember voltam, így tudtam, hogy falemberként megállnám a helyem. Nagyon szeretem, hogy ez a poszt sok fizikalitást és rengeteg intelligenciát igényel. Miután az egyetemet befejeztem, elkezdtem edzősködni. Szerintem ez a világ legjobb sportja a csapatmunka, a lelkesedés és a precizitás miatt, amelyek egyben mind részei a sikernek is.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Békéscsabával?
A lányom és én kettős állampolgársággal rendelkezünk, a feleségem viszont csak amerikaival. Szerettünk volna Európába jönni és itt élni, azonban ezt úgy tudtuk a legkönnyebben megoldani, hogy a feleségemnek szerzünk egy tanári állást. Találtunk is egy szervezetet, amely segít elhelyezni a tanárokat magyar iskolákban. Így kerültünk Békéscsabára. Mielőtt 2012 augusztusa előtt ideköltöztünk volna felfedeztem, hogy van itt egy amerikai futball csapat. Küldtem egy e-mailt Hajdú Tibornak, aki boldogan meghívott a csapatba.
Nehéz volt beilleszkedni?
A csapatnak már volt egy vezetőedzője az előtt, hogy én megérkeztem volna, csak neki vissza kellett mennie az Államokba a télre. Szeretett volna visszatérni, de a srácoknak egyszerűbb volt, hogy engem felkérjenek edzőnek, mivel én már itt voltam. Miután egy hónapig az előző edző defense- és offense stratégiáját használtam, fel tudtam építeni a sajátomat is. A csapat nagyon hamar befogadott és a srácok lelkesek is voltak. Azonnal családtagnak éreztem magam.
Te egyszerre edzősködsz és játszol. Nem túl nehéz dolog ez, hiszen mindkét pozícióban helyt kell állnod.
Egy kicsit nehéz, ezért nem csinálnám a kettőt egyszerre, hiszen már 35 éves vagyok. Nem kellene már játszanom, de szerintem nagyon jól értek az amerikai futballhoz és szerintem hatékony is vagyok. De például az offense play-hívások ott vannak a playbook-tartókon az irányító karján, így nekik csak le kell lesniük róla a dolgokat. A legutóbbi meccsünkön például szinte csak a defense-ben játszottam, ami megkönnyítette a dolgomat. Láttam, hogy milyen play-eket hív a Titans védelme, amikor mi támadtunk.
Edzőként, milyen elvet követsz?
Azt, hogy én nem vagyok egy felvigyázó. Én nem fogok a srácokkal kiabálni vagy ordibálni azért, hogy megszeressék ezt a sportágat. Nagyon sok időt ölök az edzésbe, a munkába és a tanulásba. Ugyanezt várom el a játékosoktól. Ha minden erőmből futok, akkor azt akarom a srácoktól is, hogy minden erejükből fussanak.
Milyennek látod a tojásfoci helyzetét itthon?
A legtöbb csapat, akit treníroztam Seattle-ben, mind legyűrnék a Wolves-t is és a Hurricanes-t is, annak ellenére, hogy a játékosok egy része 16 és 18 év között vannak. Azért is vagyok ezen a véleményen, mivel ők minden nap edzenek és nem követnek el buta hibákat. Minden csapat, aki ellen csak játszottam tele van tehetséges játékosokkal, akik megállnák a helyüket egyetemi szinten az Egyesült Államokban. De sajnos itt nem olyan rendszer van kiépítve, mint Amerikában. Nincs elég ideje egy csapatnak, hogy jobban összekovácsolódjanak az emberei. Játszottam már a HFL-ben a Wolves és a Hurricanes ellen is, akiknél remek képességű futballisták játszanak, de szerintem csak egy jobb középiskolai csapattal vennék fel a versenyt. Az amerikai futball egyre népszerűbb lesz Magyarországon és nem kell már olyan sok idő ahhoz, hogy az edzések fejlődjenek és több itteni játékos kerüljön amerikai egyetemi ligákba. Van egy játékos a Raptors-nál, akinek megvan a lehetősége ahhoz, hogy az Egyesült Államokban játszhasson. Amikor néhány ember ilyen sikereket él meg, az megváltoztatja a sportágat itt is.
Milyen célokat fogalmaztál meg, amikor a csapathoz érkeztél?
Két év után sajnos távozni fogok az egyesülettől és minden bizonnyal nem fogok visszatérni. A családommal két évet töltöttünk itt, de most már igazi munka után kell néznünk. Szerettem volna, ha úgy távozom a csapattól, hogy ki tudok építeni egy stabil junior programot, de sajnos ez sikertelennek bizonyult. Rengeteg idő kell ahhoz, hogy egy klubot jól felépítsen valaki, most a vezetőknek annyit kell tenniük, hogy folytassanak egy munkát. Nagyon sok embert érdekel az amerikai futball Békés megyében, már csak ezt kell kihasználni. Ezért mondtam, hogy ez a csapat most átalakulóban van. Egy régebbi szakvezetés után, most egy új kerül az előtérbe.
Fotók: Gábriel János, a többit Tim Jolin biztosította